Gyümölcse középnagy vagy nagy (120-130 g), kissé csúcsosodó; alapszíne zöldessárga, a napos oldalon halványpiros pír borítja, mely elszórtan pontozott is lehet. Héja vastag, nehezen rágható, erősen viaszos, szinte zsíros hatású. Húsa zöldesfehér, durvább szövetű, elég bő levű, kemény; íze finoman savanykás, néha elég fűszeres ízű, illatos-zamatos, bár kevéssé jellegzetes. Jól szállítható és tárolható, bár az ún. "taplófoltosságra" hajlamos.
Igen kései, október elején vagy közepén szedhető, és decembertől egészen júniusig fogyasztható. Akkor lesz a legjobb, ha a dér már kicsit megcsípte; ekkor válik kellemes édes-savanykássá, különleges aromájúvá. Korábban, még a fagyok előtt szedve, a tárolás során alakul ki kellemes zamata.
Fája edzett, nagyon erős növekedésű, előbb feltörő, majd termőkorban kiszélesedő, ritkásabb, félgömb alakú koronát nevel, amelynek átmérője a 12-14 métert is elérheti. Közepesen későn fordul termőre, majd azt követően bőven és többé-kevésbé rendszeresen terem.
A rendszeres termőre nyesést kevésbé hálája meg, mert gyümölcseit zömmel a hosszabb termőrészeken hozza. Mindenféle almaalanyon jól díszlik; közepes törzsű fának és erősebb növekedésű törpealanyon bokorfának is kinevelhető. Porzófajtát nem igényel, öntermékeny.
Igénytelen, a betegségekkel szemben viszonylag ellenálló fajta, a rovarok sem igen támadják meg; ezért külterjes adottságok melletti termesztésre javasolható. A szárazabb, melegebb vidéket elég jól bírja; a nyirkosabb altalajú, kötöttebb vagy elegendő talajvíz esetén is a lazább helyeket kedveli. Az Alföldön is nagyon jól termeszthető, piacos téli alma. Ajánlott termőtájai: Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Duna-Tisza köze, Tiszántúl, Nyírség.
A vele azonos fajtának tartott 'Entz rozmaring' alma gyümölcse inkább henger- illetve hordó alakú, kisebb arányban nevel gömbölyded gyümölcsöket; húsa finomabb és porhanyósabb. Érési ideje decemberben van, minősége minden tekintetben elsőrendű; fája finomabb, karcsúbb habitusú.
közvetlen üzenet